Kábeldaráló, hulladékkezelő és újrahasznosító gépek, forgács-centrifugák, rúdadagolók és egyéb ipari gépek
   
 

Videoton-Ferencvárosi TC (0-0) 15. forduló, beszámoló

Valami véget ért (?) valami fáj…

Még két nappal az utolsó őszi forduló és számunkra az utolsó hazai mérkőzés után is nehéz indulatmentesen írni erről a mérkőzésről, leginkább annak körülményeiről, előzményéről.

A tisztán látás miatt haladjunk kronológiai sorrendben az eseményeket illetően:
- szeptember: egyeztetjük a tervezett látványokat, részletes és pontos ütemterv készül; akkor még ezt a meccset stadionbúcsúztatónak is gondoltuk sokan, ezért próbáltuk überelni az eddigieket is

<!--[i- pár héttel később: a tervek jóváhagyása megtörténik

<!--[i- október: zajlik a háttérmunka, vagyis a szükséges beszerzéseket elindítottuk

<!--[i- november eleje: váratlan fordulat, a látvány egyik fontos elemét mégsem mutathatjuk majd be. Keressük a megoldást, hogy a „kecske is jól lakjon meg a káposzta is megmaradjon”

<!--[i- közben először csak pletyka szinten, később hivatalosan is megtudjuk, hogy nem ez a mérkőzés lesz a stadion búcsúja

<!--[i- Székesfehérvár polgármestere is próbál közvetíteni a csoport és a klub között a látvány ügyében

<!--[i- pár nappal a meccs előtt: a látvány egy másik – már korábban szintén elfogadott és jóváhagyott – elemének az adott helyen való kihelyezésére is nemleges választ kapunk… Kompromisszumos javaslat elkészül részünkről, bízunk a pozitív válaszban. Ekkor született meg a közleményünk, melyet elég sokan félreértelmeztek, pedig abban arról nem volt szó, hogy egyáltalán nem megyünk be a mérkőzésre. Már csak azért sem lehetett, hiszen egy akkor még lezáratlan szituációban voltunk benne, s reméltük, hogy jóra fordulnak a dolgok.

A történet kimenetelét (szó szerint is) innen már ismeritek, ez nem egy mese, amiben a végén minden jóra fordul. Ez a valóság, amelyben ha a VIP-páholyokban egymás között sokat és sokszor hallják ugyanazt a lemezt, akkor előbb-utóbb még az értelmes emberek közül is sokan megkajálják a (pogácsa mellett) a butaságot is és még rosszabb hogy hinni kezdenek benne…

Végül a látványelemek a raktárban maradtak, hiszen az MLSZ elérte azon célját, hogy a klubvezetőket a saját szurkolóik ellen hangolta és fordította sajnos. Apropó látványelemek. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Kispest elleni meccsen és az egész őszi idényben tett adakozásokat! Szeretnénk jelezni, ha esetleg bárkiben kérdések merülnének fel a támogatások felhasználását illetően, hogy idén ősszel a tervezett és megvalósított látványokra közel 700.000 forint költségünk keletkezett. Akit érdekel, részletes „költségvetést” facebook oldalunkon láthat.

És akkor a meccsnapról. Csoportunk már délben Sóstón énekelt, a csapatok kivonulásakor pedig füstök és tüzek sokasága okozhatott kellemes meglepetést és remélhetőleg adott egy kis plusz lendületet a Vidi2 játékosainak a Szeged elleni mérkőzésen. Ezt egy jó hangulatú 90 perces szurkolás követte. Kész szerencse, hogy néhány füst és tűz láttán nem kapott senki sírógörcsöt és a helyszínen lévő szurkolók sem menekültek ijedten a környékről…

Akkor már tudtuk, hogy a forduló rangadóján csupán 20 percig szólnak majd a dalok. 20 perc után pedig üresen hagytuk a szektort mementóként a döntéshozók számára, hogy ez a játék a szurkolók nélkül üres és értelmezhetetlen!

20 perc volt a búcsúnk, átérezte ezt mindenki a szektorban… Furcsa volt az órára pillantani, percenként akár, mint amikor egy feszült meccs végét várod, amikor vezet a csapat és várod a pillanatot, a hármas sípszót, amikor önfeledt ünneplés kezdődhet. Most azonban más miatt nézelődtünk az eredményjelzőre. Tudtuk, hogy percről-percre kevesebb van vissza, utána kisétálunk, s többet itt már nem fogunk szurkolni a Vidinek… Szóltak a dalok, s peregtek a percek… Nem vártuk a végét, sőt leginkább megállítottuk volna az időt…

Az előző hazai mérkőzésen a kispestiek melletti szolidaritásunkat fejeztük ki, most a zöldek szkenner problémáival kapcsolatosan üzentünk az illetékesek felé.

Távozásunk után a stadionban csend lett, párszor belelendült néhány szektor pár hajrá Vidi erejéig, illetve néha a szkenneresek dörmögését lehetett hallani. A mérkőzést végül a rengeteg helyzet és hatalmas mezőnyfölényünk ellenére nem nyertük meg.

Csapatkapitányunk Juhász Roli esti TV szereplése zene volt füleinknek, sok-sok ilyen mentalitású és gondolkodású játékosra lenne szükség…! Respect Roli!

A hétvége pedig sok szempontból lehetett volna ünnep. Csapatunk őszi első, remek idényen vagyunk túl, a szakmai stáb és a játékosok előtt le a kalappal. A kártya mizéria miatt számunkra ez a meccs ígérkezett stadion búcsúnak, többség közülünk tulajdonképpen ebben a létesítményben nőtt fel… S nem utolsó sorban, a 22. születésnapjához érkezett az RBD. A szám önmagáért beszél…

A különböző viták magjai ugyanis olyan talajra hullottak, amelyet mára mélyen átitatott, megmérgezett a szurkolók és az MLSZ vezetése között zajló háború, amelynek tétje a szurkolói csoportok autonómiájának megtartása és a szurkolók kriminalizálásán alapuló szabályozások megszüntetése. Csoportunk így csatlakozott ahhoz az országos bojkotthoz, amelyben csaknem minden nagyobb hazai tábor (Kispest, Ferencváros, Debrecen, Nyíregyháza, Szombathely…) részt vesz már. Ebből az összefogásból kihátrálni nem áll szándékunkban. Inkább a jelenben áldozunk fel egy, kettő… avagy annyi meccset, rangadót amennyit csak kell, annak érdekében, hogy a jövőben is szabadon, cenzúrától , önkénytől és túlszabályozásoktól mentesen járhasson MINDENKI ebben az országban labdarúgó mérkőzésekre.

Köszönjük mindenki támogatását, aki eddig és a jövőben is hozzájárul tevékenységünkhöz! Amint megállapodás születik az MLSZ és a szurkolók között visszatérünk a lelátókra, és együtt szurkolunk a VIDEOTON dicsőségéért!

22 éve vagyunk a Vidi mellett. Sok nehéz időszak volt. Mind más szempontból. A mostani is az. De egy valamiben biztosak lehettek: az RBD 22 év múlva is a Vidi mellett lesz…

 

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

vissza

Aktuális:




Legújabb galéria:


2017.05.21. RBD Horgászverseny - 8. Savanyú Emlékkupa